A zárfeltörés teljesen máshogy néz ki a filmekben, mint a valóságban. Sokan ezért is nem vesznek minőségi zárat, mert azt gondolják, hogy azt csak észre vennék, ha valaki az ajtó előtt matatna egy hajtűvel vagy drótdarabban. Mert ugye a legtöbb filmben ezt látjuk: ott a rafinált betörő, aki egy fémdarabbal is kinyitja a bejárati ajtót, esetleg elővesz egy bankkártyát, az ajtó pedig már szélesre is tárult. A filmekben ezek a módszerek persze működnek, a valóságban viszont egyáltalán nem.

Nem arról van szó, hogy ha valaki nem tudja a módját, nem tudna egy egyszerűbb lakatot vagy zárat hajtűvel, esetleg dróttal kinyitni, inkább arról, hogy ez azért időigényes dolog, ráadásul sok gyakorlás kell hozzá. Viszont ez a módszer meglehetősen alacsony hatékonysággal működne a valóságban. A bankkártya is nyithat ajtót, de nagyon speciális eset kell hozzá, ráadásul egy nyitott ajtó. Bizony, csak a gombos kilincsek esetén lehet bankkártyával benyomni egy zárnyelvet, és azt is csak akkor, ha a zár alapvetően nyitva van.

Hogyan dolgoznak akkor a betörők?

A valóságban a betörők a gyorsaságra és a hatékonyságra törekednek. Eleve olyan zárakat is keresnek, melyeket könnyen fel lehet törni. Az olcsó, silány, gyenge minőségű zárakat akár 5 másodperc alatt is fel lehet törni, ha az illető tudja a módját. Emellett sosem az a cél, hogy a zárat megőrizzék épségben, hanem hogy bejussanak. Ennél fogva népszerű módszer a zárroppantás, zárfeltúrás, fésűzés, és a zárfeltörés, de az sem ritka, hogy egy betörő a silány, korhadt ajtókeret használja ki, és egy feszítővassal mozdítja ki a helyéről.

Ha pedig azzal érvelnénk, hogy de hát ez zajjal jár, valaki biztos észre venné, azt sajnos el kell keserítenünk. A zaj viszonylag hamar megszűnik, mivel egy pár másodperces műveletről van sokszor csak szó. Mire valakit zavarna a zaj, az már meg is szűnik. Ezért is célszerű védelemmel ellátott, minőségi zárakban gondolkodni. Ezek sem feltörhetetlenek, de sokkal nehezebb dolga van velük a betörőknek.